Járulékcsökkentés helyett a vállalkozások terheinek csökkentésére volna szükség

Adózás

Nyomtatás
Forrás: Newsbrokers

Címkék: járulékok


Zara László szerint a foglalkoztatót terhelő „járulékok” csökkentésére, vagyis a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás mérséklésére lenne inkább szükség. A foglalkoztatók egy jelentős – legalább 10%-ot elérő – egy lépésben végrehajtott csökkentést már valóban megéreznének.

Hazánk a negyedik a béreket terhelő legmagasabb adókat és járulékokat összehasonlító OECD listán. Ez rontja a gazdaság versenyképességét, de napjainkban egyre nagyobb gondot okoz a munkaerőhiány is. Ezt érzékelik a döntéshozók is, ezért helyezett kilátásba Varga Mihály, nemzetgazdasági miniszter gazdaságélénkítő intézkedéseket, például járulékcsökkentést. Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke szerint azonban kevés az esély arra, hogy ez az eszköz önmagában kezelni tudná ezeket a problémákat.
 
A munkaerőhiány megoldásához a járulékcsökkentés önmagában nem lesz elég: mindenképpen képzési, lakhatási, toborzási-szervezési megoldásokkal kellene kombinálni ahhoz, hogy működjön.
 
Ha szó szerint értelmezzük a mostanában felröppent ötletet, akkor a munkavállalót terhelő 10%-os nyugdíj- és az összesen 8,5%-os egészségbiztosítási járulékot érthetik alatta, hiszen ezek a klasszikus járulékok. Ha az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy teljesen megszüntetik e terheket, akkor a mostaninál 18,5%-kal magasabb bért kapnának kézhez a munkavállalók.
 
E kedvezmény azonban a vállalkozók terheit egyáltalán nem csökkentené, és így nem eredményezné a cégek versenyképességének növekedését, ezzel több munkahely megteremtésének lehetőségét. Ugyanakkor valószínűleg nem is csábítaná haza azokat, akik a magasabb bérek reményében hagyták el az országot, mivel az átlag EU-s és magyar bérek között nagyobb a különbség, mint 18,5%. Tehát a munkaerőhiány csökkentését nem segítené e körből. Az sem valószínű, hogy a környező országokból vonzana hozzánk képzett munkaerőt – hacsak nem Ukrajnából –, mert már a román gazdaság is jobb helyzetben van, mint a magyar. A képzetlen munkaerőt igénylő mezőgazdaságban jelentkező munkaerőhiányt sem oldaná meg, mivel ezen a területen eddig is költség- és köztehermentesen, vagyis szürkén vagy feketén foglalkoztatták az embereket.
 
Kérdés, hogy a 18,5%-kal magasabb fizetés meggyőzné-e azokat a közfoglalkoztatottakat, akik eddig nem érezték elég motiválóknak az elérhető béreket, és csak ezért nem cserélték le közmunkás állásukat egy piaci munkahelyre, illetve hogy a vállalatok valóban fel akarják-e és tudják-e venni őket. Ugyanis csak ebben az esetben vezethet a járulékcsökkentés a munkaerőhiány csökkenéséhez. A fogyasztás további élénkülése és a dolgozói szegénység mérséklődése azonban valóban várható az intézkedéstől.
 
Zara László szerint azonban nem erre, hanem a foglalkoztatót terhelő „járulékok” csökkentésére, vagyis a szociális hozzájárulási adó és a szakképzési hozzájárulás mérséklésére lenne inkább szükség. A foglalkoztatók egy jelentős – legalább 10%-ot elérő – egy lépésben végrehajtott csökkentést már valóban megéreznének. A nagyobb cégeknél, ahol sokan dolgoznak, a megtakarításból technológiai beruházást lehetne végrehajtani, esetleg a már ott dolgozók bérét lehetne emelni, vagy akár új munkahelyeket is lehetne teremteni. A fejlesztés és a munkahelyteremtés a termelés növekedéséhez vezetne, a béremelés pedig a jó munkaerő megtartását támogatná. Így a vállalkozások maguk dönthetnének a helyzetükben a legjobb megoldásról.
 
A mikrovállalkozásoknál azonban még ennek a csökkentésnek sem lenne számottevő hatása, hiszen esetükben ez a kedvezménymérték nem volna elég egy-egy beruházás megvalósítására vagy új munkahelyek megteremtésére. Csak a mostani alkalmazottak (sokszor a tulajdonosok) bérének növekedéséhez, esetleg tisztulásához (az osztalékként kivett jövedelmek rendszeres bérré alakításához) és áttételesen ismét csak fogyasztásnövekedéshez vezetne.
 
Bár az ötlet jó, de a fő kérdés, hogy először a foglalkoztatottságot vagy a versenyképességet szeretnék-e növelni, még nem világos. Továbbá a csökkentés mértékéről sem hallottunk eddig semmit. Pedig egy kisebb mértékű, több lépcsős csökkentés elodázná a versenyképesség elérésének időpontját is, kevésbé tervezhetővé tenné a leendő beruházások forrásait. Valamint a csökkentésnek mindenképpen lesz árnyoldala is, lesznek területek, ahova eleinte bizonyosan kevesebb pénz jut. Ezért szükséges lenne mielőbb látni és szakmailag megvitatni az elképzelés stratégiai hátterét.

Vissza az előző oldalra

Webáruház

Összes termék megtekintése

Vissza az előző oldalra