2023. január 1-jétől a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény („Mt.”) úgy módosult, hogy mentesül a munkavállaló a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alól abban az esetben is, ha munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlanná válik. Az Mt. 146. §-a alapján pedig az egészségügyi alkalmatlanság időszakára a munkavállalót díjazás sem illette meg.
A gyakorlatban ezt több munkáltató is úgy alkalmazta, hogy az üzemorvosi vizsgálaton alkalmatlan minősítést szerzett munkavállalót tovább nem foglalkoztatta, részére más munkakört nem ajánlott fel, és mivel a munkavállalónak díjazás sem járt, a munkáltató várta, hogy a munkavállaló maga mondjon fel, mentesülve ezáltal a hosszabb felmondási idő és végkielégítés kifizetésének kötelezettségétől. Így ez a szabály hamar nagyon népszerűtlenné vált a munkavállalók körében.
A hivatkozott szabályhoz azt a magyarázatot fűzte a jogalkotó, hogy a módosítással megteremtette a harmonizációt a jogszabály és a Kúria döntései között (ld. BH 2020.3.82.; BH 2024.1.16 I.).
Az Alkotmánybíróság egy Fővárosi Törvényszék előtt folyó munkaügyi perben, bírói kezdeményezésre, megvizsgálta az Mt. hivatkozott szabályait. A 2025. február 27-én megjelent 1/2025. határozatában az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Mt. 146.§ (2) bekezdés második mondatának utolsó fordulata („vagy egyébként munkaköre ellátására egészségi okból alkalmatlan”) az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdése alapján alaptörvény-ellenes, így azt megsemmisítette. Az Alkotmánybíróság megállapította továbbá, hogy az Mt. 55.§ (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásánál az Alaptörvény XVII. cikk (3) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy a munkavállalónak az adott munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén a munkáltató általános foglalkoztatási kötelezettsége változatlanul fennálljon.
A megsemmisített rendelkezés így 2025. február 28-án hatályát veszítette. A megsemmisített rendelkezés a Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma előtt 23.M.70.286/2024. szám alatt folyamatban lévő ügyben, továbbá valamennyi, bármely bíróság előtt folyamatban lévő ugyanilyen tárgyú ügyben már nem alkalmazható.
Mit jelent mindez a gyakorlatban?
Az Alkotmánybíróság döntése értelmében visszaállnak a 2023. január 1-je előtti szabályok. Vagyis, a munkaköri alkalmatlansági vizsgálaton „alkalmatlan” minősítést szerzett munkavállaló esetében a munkáltatónak döntenie kell: felajánl-e egy másik, megfelelő munkakört a munkavállalónak, vagy a munkaviszonyt munkáltató által kezdeményezett felmondással megszünteti. Ha egyiket sem teszi, a munkáltatónak állásidőre járó díjazást kell a munkavállaló részére fizetni mindaddig, amíg nem döntenek a további foglalkoztatásáról vagy annak megszüntetéséről.
A döntés érinti a folyamatban lévő ügyeket is. Ha tehát a munkaszervezetben van olyan munkavállaló, akit az üzemorvos az Alkotmánybíróság döntése előtt alkalmatlanná nyilvánított, de nem volt keresőképtelen, és erre tekintettel nem kapott díjazást a munkáltatótól, akkor a munkáltató 2025. február 28-tól köteles részére állásidőre járó díjazást fizetni mindaddig, amíg foglalkoztatásáról másként nem dönt.
A munkáltató által kezdeményezett, és egészségügyi okból alkalmatlanná vált munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése esetén a munkavállaló részére legalább az Mt. 69.§ (2) bekezdése szerinti felmondási idő jár, továbbá az Mt. 77.§-a szerinti mértékű végkielégítés járhat.
